SZELLEMI FEJLŐDÉS VAGY LELKI FEJLŐDÉS? AZ EZOTÉRIA HÁTRÁNYAI

Updated: Nov 10, 2018

Szép-szép az ezotéria, és sok embernek valóban használ. Szükséges valami, amiben kapaszkodót talál a kereső - nem rossz értelemben. Kellenek a magyarázatok, a valamilyen fokú megértések, a közösségek, ahol hasonló sorsú és világnézetű emberek megértik és megölelik egymást. Kellenek a más, bizsergető illatok, különleges, nem megszokott élmények. Olyan helyek, ahol a lélek békére és megbocsájtásra lel. Üdítő szeánszok, nyugtató meditálások, katartikus transzállapotok, lúdbőröztető közvetítések és energia-átadások, még sorolhatnám bőven, mi mindent ki nem próbál az ember. Mert keres valamit, és egy időre valóban meg is találja azt. Legalábbis addig, amíg újra szembe nem találja magát az Élet adta feladatokkal, leginkább a mellette élő Emberekkel.



A szellemi fejlődés vágyával semmi baj, ahogy az önismerettel és az ember-ismeret elsajátításával sem, sőt, ezeket biztosan kötelezővé tenném már az iskolákban – a pedagógusok számára egyaránt, hiszen ők foglalkoznak a következő generációval. Érdemes figyelni azonban, hogy meddig és merre vezet az út, van-e valódi haszna a tanításnak, hiteles-e a csoport vezetője, vagy a földi mester. Mert az, amiről azt hihetnénk, hogy előnyünkre szolgál, bizony gyakran hátránnyá fordulhat, és ez az egész egy veszélyes pengeélen-táncolássá válhat. Mert a nagy keresésben és megélésekben sokszor a lényeg felejtődik el: felelősséget vállalva, másokat tiszteletben tartva értéket termelni, és elvárások nélküli, szeretetteljes kapcsolatot ápolni magunk körül, a világban, nap mint nap. Párkapcsolatot, Családot, jól elvégzett Munkát, Fejlődést, Rendet teremteni - tudatosan.

Milyen jó lenne, ha az állandó boldogság-keresést felváltaná

- a „ma is értéket teremtek”,

- a „ma is hozzáteszek valamit a környezetem fejlődéséhez”,

- a „ma is szeretem és tisztelem a Páromat akkor is, ha ő máshogy gondolkodik”

- a „ma eldöntöm, megoldom és megcsinálom mindentől és mindenkitől függetlenül” típusú gondolkodás kultúrája.

Tapasztalatom szerint ugyanis a különböző ezoterikus vagy spirituális utak könnyen vezethetnek a házastársi kapcsolat, a család, a környezet rovására. Ha arra megy, akkor viszont valami nem ok, valami nem jó ezzel az egésszel. Bizonyára Önök is hallottak már például olyan szomorú történetet, amikor azt mondja - többnyire a hölgy –, hogy „én fejlődtem spirituálisan, csak a férjem lemaradt, és inkább elhagyom, mert a tovább-fejlődésemet csak egy másik, hasonló szinten rezgő emberrel képzelem el. Csak így tudok én magasabb rezgésszintre emelkedni.” Nagyon sokan titokban abban reménykednek, hogy a következő társat majd pont ebből a közösségből fogja neki rendelni a Teremtő, függetlenül attól, hogy házas-e vagy sem. Valóban jobb megoldásnak tűnik, vagy inkább kényelmesnek…Mekkora csapda lehet ez…! Sokan addig fejlődnek spirituálisan, és addig vannak az önmagukhoz/Teremtőhöz való kapcsolódással elfoglalva, amíg aztán úgy elfelejtkeznek a családjukról, hogy visszafordíthatatlan károk keletkeznek a másikban, és az emberi kapcsolatban. Úgy szoktam fogalmazni, hogy fölfelé fejlődik, csak oldal-irányban nem. Pedig a kettő elválaszthatatlan egymástól. Mert a Teremtő a mellettünk élőkben is ott van, a Családban is, és minél inkább spirituális valaki, annál inkább kell, hogy földivé váljon. Mert a mellettünk lévő szeretetén keresztül vezet az út a Teremtőhöz.

A „jelen” szó a föntiek üzenetét is hordozza, és – mivel emberek vagyunk - sokszor a magunk javára értelmezzük – félre. Időnként már annyira benne vagyunk a jelenben, hogy nincs is célunk, mert a jövőt úgysem lehet tudni. Minden úgy lesz, ahogy lennie kell, és különben is kár a gőzért, a különösebb erőfeszítésért, a felelősségvállalásért, mert a Nagy Rendszer működik nélkülünk is. Úgyhogy inkább hagyjuk a dolgokat lenni. Lazák vagyunk, és már annyira fejlettek spirituálisan, hogy nem is értjük az embereket, miért stresszelnek…

Nagy tisztelet mindazoknak, akik a spiritualitást és az ezotériát, mint értékteremtő eszközt használják és működtetik tudatosan az életükben, környezetük nagy szolgálatára – hála Istennek, ilyen is van. Nekik miért sikerült? Mert nem meditáltak rá a lottó ötösre, a sikeres és minden szempontból bőséges életre, hanem egyszerűen elvégezték a dolgukat minden nap. Örömmel, vagy küzdelmesen, de leküzdhetetlen belső indíttatásból. Mert aznap, amikor felkeltek, ezt akarták. És sikerült is nekik.

A szellemi fejlődés tisztaságát úgy lehet megtartani, ha önmagunk megismerése nem öncélú. Azért jöttünk a földre, és azért kaptunk különböző talentumokat, hogy azokat maximálisan felhasználva az emberiség fejlődésének szolgálatába állítsuk. Ki így, ki úgy, a kapott és a hozzáteendő tudása szerint. A szellemi fejlődés kevés, emberileg is változnunk kellene úgy, hogy nem általánosan, hanem minden nap figyelünk a másikra, a környezetünkre, és segítünk ott, ahol tudunk. Mert nekünk van miből, és van mivel adni. Amikor reggel felébredünk, adjunk hálát, köszönjük meg az új lehetőséget, és döntsük el, hogy aznap mi is hozzáteszünk valami jót a világhoz, a kapcsolatainkhoz. Nem fölényeskedve, lenézve, véleményezve a másikat, vagy a munkáját. Ne érezzük magunkat különbnek a másiknál, és pláne ne mondjuk meg a másiknak, hogy mit tegyen és azt hogyan, hanem egyszerűen csak végezzük el a dolgunkat – a másiktól függetlenül. Akkor nekünk is sikerülni fog.

Ne a kapcsolatainkat és a munkánkat áldozzuk fel a spiritualitás és az ezotéria oltárán, hanem fordítva: ez utóbbi kettőt használjuk fel a meglévő kapcsolataink és a munkánk hasznosabbá és értékesebbé tétele érdekében. Mert minél spirituálisabb az ember, annál tisztábban kapcsolódik a földi élethez.

Szeretettel.



STUMPF ZSUZSANNA

+36 70 321 8373

stumpfzsuzsanna@noiskola.com

1137 Budapest, Szent István park 2. 

Ha messze vagy, netán külföldön élsz, Skype-on is elérhető vagyok itt: biozsuzsi1

  • Grey Instagram Icon
  • Grey Facebook Icon
  • Grey YouTube Icon
  • Grey LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now