MAGAMBAN BESZÉLEK, MEGŐRÜLTEM?

Updated: Nov 10, 2018

Nyakunkon a Szilveszter, és gyakran teszünk nagy elhatározásokat az elkövetkezendő évre vonatkozóan. Ha nem visszük véghez, amit elterveztünk, akkor általában egy jó nagy lelkiismeretfurdalást okozunk magunknak az év vége felé közeledve. Ha pedig megtesszük, akkor büszkén megveregetjük a saját vállunkat, és jöhet a következő cél.

Hogyan szoktuk meghozni a döntést, a célunkat, és mi a hatékonyabb: belenézünk-e a tükörbe - megtisztelve saját magunkat -, és megadjuk-e a módját a fogadalom-tételünknek (mintegy rituálé). Megfogalmazzuk-e hangosan az elérendő céljainkat és a tennivalókat, és belemerünk-e nézni a saját szemünkbe? Vagy egyszerűen csak úgy magunkban eldöntünk valami cél-félét mosogatás, vagy autóvezetés közben?



Mi a különbség és meddig egészséges hangosan beszélgetni magunkkal?

Emberek vagyunk, működik az agyunk, vannak gondolataink, ezért mindig van egy folyamatos belső monológunk is (a „guruknak” kevesebb), csak nem mindig mondjuk ki azokat hangosan.

Aki mellett vannak kisgyerekek, az tudja, hogy ők is, szinte ösztönösen beszélnek magukban. Így tanulnak játék közben, akár szerepjátékokat játszva, akár szerelés – problémamegoldás – közben, és így fejezik ki - szavakat keresve – a gazdag képzeletvilágukat is. Ez normális, ráadásul összefügg az intelligencia fejlődésével. (Néha előfordul, hogy aggasztóan sokat, sokáig beszél egy elképzelt személyhez, ilyenkor érdemes a kicsit jobban figyelni, kérdezgetni. Ennek oka lehet az például az is, hogy az elképzelt személlyel a tudattalanjának hiányzó – élő vagy nem élő – személyt pótol. Ez is kezelhető. Családállítási téma lehet, ilyenkor a szülő tud segíteni.)

Tévhit, hogy csak a magányosak beszélgetnek saját magukkal, és az is, hogy csak ők osztják meg a bajukat a kutyájukkal. Az viszont igaz, hogy a hangos „beszélgetés” leginkább ránk, nőkre jellemző. Mi érzünk nagyobb késztetést arra, hogy magunkból kibeszéljük mindazt, ami a fejünkben van, és sokszor teljesen mindegy, hogy van-e mellettünk valaki vagy nincs. Megengedett dolog babakocsi tologatása közben beszélni, akkor is, ha valójában magunkkal beszélgetünk, de jó ráfogni a gyerekre. Időnként roppant jól szórakozom saját magamon is, amikor a bevásárlóközpontban hangosan elemzem a receptet, és úgy gyűjtöm össze a hozzávalókat. Ezek – bizonyos határig- mind természetes viselkedési módok.

(Akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha mindez zavaróan gyakorivá válik. Amikor pedig már nehéz kontrollálni, vagy netán fellép hallucináció, azonnal utána kell járni az okának és a megoldásnak.)

Saját magunkat szidni nem érdemes, és nem tesz jót, de dicsérni, buzdítani, szabad („Jó vagyok, meg tudom csinálni, hajrá!). Az egészséges öniróniával is minden rendben van.

Ami biztos: amikor hangosan tanulunk, az agyunk a megtanulandó anyagot mindig jobban rögzíti. Amikor (akár többször is) hangosan készülünk egy prezentációra, vagy gyakorolunk egy beszédet, a gesztusokat (akár a metakommunikációt is), magabiztosabb, sikeresebb, eredményesebb lesz a fellépésünk. A hangos elbeszélgetés magunkkal olyan, mint egy le nem írt napló. Segít összeszedni, rendszerezni a gondolatainkat, megfogalmazni lépésről lépésre a megoldandó feladatot, segítünk dönteni saját magunknak, és növeli a cselekedetünk hatékonyságát is. A hívők imájának is akkor van igazán ereje, ha hangosan kérnek vagy adnak hálát, és ezért van szerepe a rituálénak is (gondolat, szó és tett).

Miközben beszélgetünk magunkkal, szavaink segítségével a saját belső hangunkat öntjük formába. Egy biztos: ha tükörbe nézve beszélünk magunkhoz, önmagunknak nem tudunk hazudni.

Összegezve: amíg jó érzéssel tölt el bennünket a hangos problémamegoldás, addig tegyük azt meg nyugodtan, mert segít és előre visz. Az, hogy Szilveszterkor hozunk-e nagy elhatározásokat, vagy év közben bármelyik nap reggel, az pedig hitem szerint lényegtelen. Mert amíg minden reggel arra ébredünk fel, hogy élünk és lélegzünk, addig minden egyes ébredés után belenézhetünk a tükörbe, és élhetünk az Élet adta lehetőséggel: minden nap kezdetén meghozhatjuk a saját döntéseinket. Önmagunkért, szeretteinkért, és a környezetünkért. Ami pedig a titok: mindig akkor leszünk sikeresek, ha olyan elhatározásokat teszünk, amiket végre is tudunk hajtani.

Kívánok Mindenkinek az előzőnél sokkal boldogabb, szebb, és minden jóban gazdagabb új esztendőt.

Szeretettel és tisztelettel:

Stumpf Zsuzsanna



STUMPF ZSUZSANNA

+36 70 321 8373

stumpfzsuzsanna@noiskola.com

1137 Budapest, Szent István park 2. 

Ha messze vagy, netán külföldön élsz, Skype-on is elérhető vagyok itt: biozsuzsi1

  • Grey Instagram Icon
  • Grey Facebook Icon
  • Grey YouTube Icon
  • Grey LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now