KARÁCSONY - SZERETET

Updated: Dec 17, 2019

Karácsony előtt néhány nappal miről is írhatnék másról, mint a Szeretetről. Csak mert ezzel dolgozom a legtöbbet. Szeretettel.


Hogy mi is a Szeretet? Egyszerűen fogalmazva: a legtisztább érzés. Az ünnep tiszteletére azért kifejteném bővebben. Bármilyen hihetetlen, a Szeretet nem érzelem. Minden érzelmet (mint például a szerelmet is) a testünkben érzünk. A gyomrunkban, a torkunkban, a szívünk táján. Minden érzelem a gondolkodásunk, a nagyobbik rész elménk, az emlékképeink, a reakcióink eredménye, ami a testünkben jelenik meg, függetlenül attól, hogy az pozitív vagy negatív. A Szeretetnek azonban semmi köze mindehhez. A Szeretet egy érzés, és az nem egyezik az érzelemmel. A Szeretet érzése olyan, mint a gondolat, mint egy sugallat, ami csak úgy jön, és nincs köze a testhez. Valahol máshol érezzük, máshonnan jön, nagyon mélyről, belülről, a lelkünkből, az Istentől, a Szellemtől, az Univerzumból. A Szeretet érzése megfoghatatlan és megmagyarázhatatlan. Csak annyit tudunk róla, hogy szükségünk van rá, mert Szeretet nélkül ugyanúgy nem tudnánk élni, mint levegő nélkül. Valójában ez a létezésünk alapja, és ha egy kicsit jobban belegondolunk, az egész életünk erről szól.

A Szeretet mindannyiunkban ott van. Mert mindenki áldott állapotban, gyönyörű, tiszta, áldott gyermekként született erre a világra. És az a gyönyörű gyermek mindannyiunkban ott van, állandóan. A kérdés csak az, hogy az évek, évtizedek alatt bennünket ért hatások ellen, milyen vastag falat kellett emelnünk a belső gyermek-részünk elé, hogy megvédjük őt.

Pedig ő a Kulcs. Ő a Titok.

Ne féljünk újra érezni. Ne féljünk elhinni, hogy szerethetőek vagyunk, és hogy megérdemeljük a szeretetet. Ne féljünk szeretni másokat, mert az igazi szeretet az nem vár el semmit, az igazi szeretet csak táplálni akar. Adni. Áradni. Elvárások és feltételek nélkül. A másik gondolataitól, szavaitól, tetteitől függetlenül. Mit számít, hogy mit mond a másik? Honnan tudjuk, hogy mi van az ő puttonyában, amikor sokszor még ő maga sem tudja?

Az igazi szeretet enged. Megenged, lenni, létezni hagy. Abban az állapotban, amilyenben éppen van a másik. A múltjával, a jelenével, és a jövőjével együtt.

Ha igazán szeretetnénk egymást, akkor mindenki szabad lenne. Lélekben, szellemben, testben. Nem lenne több félelem. Mert minden félelem alapja a szeretet elvesztésétől való félelem. Így aztán vagy szeretet van, vagy félelem.

A bennünk élő gyermek élni akar, nem pedig falak mögött rejtőzni. Minden gyermek szabadságra született. Sok boldog pillanatot tervezett magának, nevetést, örömöt, játékot, sikert, erőt, hitet, biztos jövőt minden szempontból. Azt is tudta, hogyan fogja megvalósítani mindezt.

Nyakunkon a Karácsony.

Kérhetek valamit Tőled?

Magadat ajándékozd meg.

Keresd meg magadban a kicsi lányt, vagy a kicsi fiút, és ígérd meg neki, hogy mostantól igyekszel visszatalálni arra az útra, ami igazán a Te utad. Ne félj visszatalálni, és soha ne is térj le róla. Maradj hú hozzá.

Szeresd magad, képzeletbeli karoddal öleld meg azt a kicsi gyermeket magadban. Szeresd a szüleidet is, akkor is, ha ők nem úgy szerettek, ahogy az neked a legjobb lett volna. Ők pont annyira szerettek, amennyire tudtak. Hogy miért? Nem számít. Felnőttél, nem? Ha igen, akkor vedd a saját kezedbe a sorsod, ne mutogass visszafelé, hanem hozz ki belőle valami csúcsszuper életet. Olyat, amilyet kicsiként álmodtál.

Mindenki csak szeretetteljes környezetben tud változni. Mindenki ahhoz megy, ahol feltétel nélküli szeretőt talál. Mert mindenki szeretni vágyik és szeretetre vágyik.

Légy te az, aki szeret. Légy te a szerető. Légy te a menedék, az oltalom, a kályha.

Légy te az "otthon".

Mégiscsak Karácsony van. Mindenkinek.

Szeretettel.

A SZERETET ÉS A KOMMUNIKÁCIÓ

No és mi köze van mindennek a kommunikációhoz?

Vagyunk tehát mi, lelkünk mélyén a tiszta Szeretettel, és azon pedig ott van a sok, évek alatt összegyűlt „trutyi” (negatív érzelem) is. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint egy gyönyörű, vágott és rendezett kertet, zöldekkel, virágokkal, díszekkel, ami viszont tele van gyommal. Amikor kicsik voltunk, alig volt a lelkünkön „trutyi”, alig volt a lelki kertünkben gyom. Aztán ahogy nőttünk, egyre több lett. Sokszor magától rakódott ránk, mert az évek során bizony értek minket külső hatások, amik különböző érzelmeket váltottak ki belőlünk. Időnként pedig mi termeltük a gyomainkat, amiket védekezésül használtunk. Vagy egyszerűen csak hagytuk, hogy nőjenek. Felnőtt korunkra pedig már annyira tele lett a legtöbbünk kertje, hogy csak ritka pillanatokban látjuk meg, milyen is volt eredetileg, milyen volt, amikor picik voltunk.

Nem mindegy, hogy a kommunikációs helyzetekben mennyire vagyunk „gyomosak”. Minél több a kitisztítatlan rész, annál kevésbé tud a Szeretet hangja megszólalni bennünk (vagy általunk). Ahogy a nekünk szánt mondatok sem érik el a bennünk élő Szeretet mély rétegét, hanem csak a negatív érzelmeinket, a lelki gyomokat pendítik meg. Így leszünk például egy-egy mondatra dühösek, így tudunk jól odaszúrni a másiknak. (Nagyon ügyesen műveljük ezt akár halkan is). Amikor érzelemből reagálunk, hihetetlen érzékkel találjuk meg a másik tyúkszemét, és elkezdődik egy olyan oda-vissza bántás, ami egyre nagyobb erőkkel emészti fel az energiáinkat. Ennek az ellenkezője is igaz: minél több lelki szeméttől szabadulunk meg, annál kevesebb negatív érzelmi reakciót vált ki belőlünk a másik mondata, és annál kevésbé hat ránk. Ilyenkor tisztábban (érzelem-mentesen, harag-mentesen, esetleg túlságos elragadtatás nélkül) tudunk reagálni rá – még ha bánt, akkor is - és tyúkszemre-taposás helyett egyre többször jön elő belőlünk az a tiszta mondat, ami akár még segíthet is a másiknak, de legalábbis elgondolkoztatja őt. Frappánsan tudunk reagálni egy-egy poénnal, vagy egy ütős, találó mondattal, amire a másik időnként akár még meg is lepődhet.

Aki már előre haladottabb az ön- és emberismeretben, az egyre több lelki szemetet ürít ki, így egyre jobban érti és érzi a saját illetve a másik működését, az összefüggéseket. Reakcióival automatikusan pozitívan hat a másik mondataira is, mert egyre inkább a Szeretet beszél belőle.

Nem azt mondom, hogy tilos veszekedni, sőt. Időnként határozottan jól tud esni, és jót tud tenni. Adott esetben még erősíteni is tudja a kapcsolatokat. Viszont a veszekedésnek is van kultúrája, és intelligenciája (ezekről majd egy másik cikkben fog szó esni).

A lényeg, hogy próbáljuk meg mi irányítani a kommunikációs helyzetet, és ne hagyjuk, hogy a helyzet irányítson minket. Tanuljunk önismeretet, és igyekezzünk kontrollálni az érzelmeinket, a kimondott szavainkat. Jó, ha sikerül figyelni magunkat, mert a tanulás folyamán mindig kihúzunk egy-egy újabb gyomot. Egyre tisztábbá és ragyogóbbá válik a lelki kertünk, és már nem csak pillanatokra tapasztaljuk meg a tisztaság szépségét, a Szeretet mélységét. Ezáltal pedig újabb érzéseket tapasztalhatunk meg: a BOLDOGSÁGOT és az ÖRÖMÖT.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok Szeretet-teljes, békés, boldog Karácsonyt Mindenkinek.

0 views

STUMPF ZSUZSANNA

+36 70 321 8373

stumpfzsuzsanna@noiskola.com

1137 Budapest, Szent István park 2. 

Ha messze vagy, netán külföldön élsz, Skype-on is elérhető vagyok itt: biozsuzsi1

  • Grey Instagram Icon
  • Grey Facebook Icon
  • Grey YouTube Icon
  • Grey LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now