HOGYAN VAN BEÍRVA A MOBILUNKBA: ÉDESANYÁM? Avagy miért ne szakadjunk el a Családunktól...

A cikk nem arra utal, hogy mialatt házasságban élek, beleszeretek egy harmadikba, és ott hagyok csapot-papot, feleséget, gyereket, mindent. Az egy másik cikk lesz…

Arra gondolok, amikor elméletben felnövünk, és vagy a párunk miatt, vagy pusztán haragból, netán semleges érzések okán egyszerűen megszakítjuk a szüleinkkel, testvéreinkkel a kapcsolatot, vagy teljesen minimalizáljuk azt.

Van egy rendkívül egyszerű válaszom rá, hogy miért ne szakadjunk el az eredendő családunktól: mert nem érdemes. Mindjárt elmagyarázom.

Eddig nárcisztikus párkapcsolatokkal találtak meg, most az utóbbi időben ebből volt több…És mindig az jött, akinek hiányzott valaki (legtöbbször anyának a fia, érthető…).

Szóval nem érdemes elszakadnunk tőlük, mert tagadhatatlanul belőlük vagyunk. Hordozzuk őket. Hordozzuk a testünkben, a génjeinkben, a sejtjeinkben, de - hisszük vagy sem – jelen vannak viselkedésünkben, reakcióinkban, szavainkban, emlékképeinkben, lelkünk mélyén – néha jól elzárva. Mindketten ott vannak: édesanyánk és édesapánk is.

Ami a fura, hogy egyáltalán nem ők hatnak ránk, hanem az az érzés, amit akkor érzünk, ha rájuk gondolunk. Az az érzés, amiről azt hisszük, hogy nincs is, vagy hogy úgysem befolyásol minket.

Amíg nem fogadjuk el Édesapánkat olyannak, amilyen, hogy pont annyira volt Férfi, amennyire önmagához képest azzá tudott válni, hogy a döntéseit pont azért hozta meg, mert abban a pillanatban azt tartotta a leghelyesebbnek, hogy csak annyira tudott szeretni minket, amennyi szeretet Benne volt, és hogy az ő hátán is van hátizsák olyan kövekkel, amelyekről talán még ő sem tud, és csak viszi, mert azt gondolja a leghelyesebbnek, addig a bennünk lakó Férfi sosem lesz az igazi…Sérül, gyengül vagy hiányozni fog a bennünk élő Férfi. Ha pedig elfogadjuk őt olyannak, amilyen, akkor a bennünk lakó Férfit fogadjuk el. Így nagyobb eséllyel tudjuk választani nőként a számunkra megfelelő Férfit, nőként így tudjuk tisztán szeretni a mellettünk lévő Férfit, vagy férfiként így tudunk olyan lenni, hogy tükörbe nézve azt mondjuk: „Ez igen, jó Pasi vagyok!”. Így megyünk bele a legkevesebb játszmába is.

Amíg nem fogadjuk el Édesanyánkat olyannak, amilyen, hogy pont annyira volt Nő, amennyire önmagához képest azzá tudott válni, hogy a döntéseit ő is pont azért hozta meg, mert abban a pillanatban azt tartotta a leghelyesebbnek (ahogy mindenki…), hogy csak annyira tudott szeretni minket, amennyi szeretet Benne volt, és hogy az ő hátán is van hátizsák olyan kövekkel, amelyekről talán még ő sem tud, csak viszi, mert ő is azt gondolja a leghelyesebbnek, addig a bennünk lakó Nő sosem lesz az igazi… Sérül, gyengül vagy hiányozni fog a Nő - kép bennünk. Ha pedig elfogadjuk őt olyannak, amilyen, akkor a bennünk élő Nőt fogadjuk el. Így tudjuk választani férfiként a számunkra megfelelő Nőt, így tudjuk szintén férfiként tisztán szeretni a mellettünk lévő Nőt, a lehető legkevesebb játszmával, vagy így tudunk olyan Nővé lenni, aki szeret tükörbe nézni. Egész alakosba.



A szüleink kapcsolatába pedig nem szólhatunk bele. Mert gyereknek nincs helye a hálószobában. Az az ő kettejük dolga, akár boldogok együtt, akár játszmáznak évtizedek óta, nincs közünk hozzá. Nem ugorhatunk fel egy generációt, nem lehetünk apánk helyett anyánk lélektársa, hogy „besegítsünk" neki, hogy boldog legyen, és nem lehetünk anyánk helyett apánk lélektársa, hogy ő legyen boldog. Amíg így működünk, addig a lelkünk nincs a helyén. Addig nem a számunkra ideális párt fogjuk választani, vagy addig fogjuk nyomni a másik gombjait, míg az fog elmenekülni. Hiszen a lelkünknek van már párja, és nincs mellettünk szabad vegyérték…

Ha kizárjuk őket, Önmagunk egy részét zárjuk ki. Ha kitagadjuk őket, a saját nőségünket vagy férfiasságunkat tagadjuk ki. Azt, amire a legnagyobb szükségünk volna. Nekünk is, és a gyerekeinknek. Ha nem fogadjuk be, akkor a gyerekeink sem teszik majd. Így tudunk a saját gyerekeink ellen is véteni, hiszen negyedrészt ott vannak bennük is. A kérdés: mit akarunk: békében élni, tiszteletben tartva azt, hogy mindenki ott tart, ahol tart, hogy mindenki úgy él, ahogy a legjobbnak gondolja, hogy igenis, biztosan van olyan továbbadandó, amit a gyökereink által tanultunk meg, és hogy felnőttként csak annyira vagyunk a szüleinkért felelősek, hogy ha segítségre szorulnak, akkor mellettük legyünk. Mert csak egy gyermeki lélek függ a szülői szeretettől, a felnőtt lélek már csak ad. Mit akarunk átadni a gyermekeinknek? Azt, hogy ne törődjenek a nagyszüleikkel, mert nem jók, vagy hogy haragudni kell rájuk? Ha emellett döntünk, ezt is kapjuk majd vissza az unokáinktól. Hiszen mi magunk tanítjuk ezt nekik. Mert így működik. Ne vegyük el tőlük a gyökereket, bármilyen is. Nem az a fontos, hogy a szüleink milyenek. Az a fontos, hogy mit érzünk, amikor rájuk gondolunk. Az a fontos, hogy hogyan látjuk őket, ha behunyjuk a szemünket. Mert az érzéseken mindig lehet változtatni. Azért mi vagyunk a felelősek.

Lehet egy javaslatom? Mert már sokaknál működik…

A mobilban írjátok át a nevüket Édesanyámra és Édesapámra (anya, apa, anyu, apu, apukám, anyukám és minden egyéb becenév tökéletes😊). Igen, ez programozás. Jó programozás. Először lehet idegesítő is, majd aztán idővel léleksimogatóvá válik. Pont annyi idő kell a benned lévő érzések és gondolatok megváltozásához, amennyi negatív volt benned vele/velük kapcsolatban tudatosan kimondva vagy tudat alatt elzárva. Ha változást szeretnél az életedben, akkor csinálj olyat, amit korábban nem akartál megtenni. Időt azt adhatsz magadnak, évek, évtizedek sérelmei nem mennek ki belőled azonnal. A változást azonban ne Tőlük tedd függővé, mert kettőtök közül nem ő lesz az, aki változni fog. De Te még megteheted. Magadért, a gyermekeidért, és…a szüleidért. Mert megérdemlik. Tudod miért? Mert egy valamit tökéletesen csináltak: Téged. És a legfontosabbat megadták Neked: az Életet. Hogy mit kezdesz vele, az pedig már csak Rajtad múlik, az a Te felelősséged. Meglátod, ahogy nyílik a lelked, úgy fogsz egyre tisztábban kommunikálni velük. És ez rájuk is hat, a kapcsolatotokra is hat.

Érdemes kipróbálni…addig, amíg megcsörren a telefonod. Mert egyszer aztán nem fog többé…

Sok szeretettel. Érted. Értetek.

Áldott Karácsonyt.

0 views

STUMPF ZSUZSANNA

+36 70 321 8373

stumpfzsuzsanna@noiskola.com

1137 Budapest, Szent István park 2. 

Ha messze vagy, netán külföldön élsz, Skype-on is elérhető vagyok itt: biozsuzsi1

  • Grey Instagram Icon
  • Grey Facebook Icon
  • Grey YouTube Icon
  • Grey LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now