After "You are more"

Updated: May 24, 2019

Sokféle gondolat jutott eszembe a szombat esti előadás után.

Az önmagammal való dialóguson elmélkedtem…

Amikor kicsi voltam, egyedül éreztem magam, és ezért rengeteget beszéltem én is magamban. Sokat voltam kint a kertben, együtt a fűszállal, a bogárral, a kutyussal, az éggel, a virágokkal. „Ők” voltak azok, akiknek meséltem, akiktől kérdeztem, akiknek panaszkodtam, akikkel megosztottam – valószínűleg innen eredeztethető a mély természet – szeretetem. Naplót is írtam, több kötetet. Valójában akkor nem csináltam mást, mint önmagammal beszéltem meg mindazt, amit nem tudtam megoldani, megérteni, ami benne volt a gondolataimban, a lelkemben, a szívemben.

Felnőttként - sok - sok megéléssel és tanulással a hátam mögött - tapasztaltam meg azt, hogy valójában nincs más út, ez az egyetlen. Ez az az út, ami bárhonnan, bármilyen mélységből ki tud vezetni bennünket, és ezt a számunkra legjobb módon teszi. És ez az az út, ami mindig, minden körülmények között és pillanatban rendelkezésünkre áll.

Nem is oly rég, volt egy rövid, két éves, de annál nehezebb szakasza az életemnek. Hosszú, mély, intenzív, szakmailag és emberileg is rendkívül próbára tevő, de épp emiatt tanulságos időszak is volt ez, amiért végül hihetetlenül hálás vagyok.

Amikor úgy nagyjából középtájt a legmélyebb ponton voltam, és senkit nem tudtam beavatni, mert egyrészt senki nem hitt volna nekem - hiszen más volt a látszat - másrészt mindenkire nézve veszélyes lett volna, akkor jutott eszembe a megoldás: elkezdtem járni önmagamhoz tanácsadásra. Mivel hiszek a Teremtőben, a Vele való egységben, ezért inkább úgy mondom: a bennem lakó Lélekhez jártam. Elkezdtem végre önmagammal, a legbelsőbb énemmel a dialógust. Hogy rendet tegyek magamban, hogy tisztábban lássak, és igen, kellett valaki, aki megtart. És azt csak én tudtam, hogy hogyan kell. Amikor nagyon nehéz volt (még annál is nehezebb…), akkor folyamatosan „tanácsadásban voltam magammal” és úgy kommunikáltam kifelé. Hogy minél tisztább legyen mindaz, ami a számon kijön. Hogy minél tisztábban képviseljem saját magamat, minden pillanatban. Így vezettem ki magam (és a gyermekeimet) a helyzetből. Hiszen ki ismerne jobban engem, mint én magam? Hogy is mondták az előadáson? „Én állok önmagamhoz a legközelebb.”

És egyáltalán nem kell ahhoz nehéz helyzetben sem lenni, hogy ezt megtehessük, ha kíváncsiak vagyunk a saját véleményünkre. És legyünk...

Ez nem betegség, nem hülyeség, elmebaj vagy gyengeség. Ez bátorság, tudatosság, őszinteség önmagunkhoz, és tisztán látás. Ez is egyfajta meditáció, egyfajta jelenlét. Az egyik legértékesebb „énidő”. Önmagunkra, a bennünk lévő legtisztább, legbölcsebb Útmutatóra figyelés. Hiszen ki tudná jobban, hogy mi számunkra a legjobb? Ki ismerne jobban minket, mint mi magunk? Ráadásul mindig kéznél vagyunk Magunknak.

Amikor nehéz helyzetben vagy, vagy simán csak úgy érzed, hogy fogalmad sincs, mit tegyél, merre tovább, vonulj félre kicsit, egy – két órára, hívd meg magad kávézni, szánj magadra időt, és légy a saját tanácsadód. Tudni fogod a válaszodat. Működik, kitapasztaltam😊. (Naplót is vezethetsz😊.)

Beszélj magaddal, mint felnőtt a felnőttel. A gyermeki énedet pedig küldd el végre a gyerekszobába játszani. Mert mostantól Te irányítasz.

Szeretettel.



0 views

STUMPF ZSUZSANNA

+36 70 321 8373

stumpfzsuzsanna@noiskola.com

1137 Budapest, Szent István park 2. 

Ha messze vagy, netán külföldön élsz, Skype-on is elérhető vagyok itt: biozsuzsi1

  • Grey Instagram Icon
  • Grey Facebook Icon
  • Grey YouTube Icon
  • Grey LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now