A PASIK ÉS A PÁRTERÁPIA

Általában nem mennek el. Persze tisztelet a kivételnek, mert akinek fontos a kapcsolata, és érzi, hogy ketten már nem tudják rendbe tenni, az elmegy. Miért ne alapon, mondván, „mindent meg akarok tenni, hát ez is egy lehetőség. Nézzük meg, próbáljuk meg ezt is, aztán majd kiderül. Hátha bejön.” A párterapeuták szeretnek az ilyen férfiakkal dolgozni, mert nyitottak, befogadók, őszinték és megvan bennük a jobbító szándék. Lehet – mindkettővel – haladni ügyesen, értelmesen, hasznosan. A vége pedig általában az, hogy sikerül őket, a kapcsolatukat egy sokkal tudatosabb, tisztább, és magasabb szintre emelni, és szabadabb, jobb lehet minden, mint azelőtt. Páncélok és béklyók esnek le, új közös felfedezések, élmények, nagy felszabadulások, nevetések, erősebb kapcsolódás lehet a vége. Akik túl vannak már ilyen beszélgetéseken, azok tudják, hogy megéri. Persze alaposan utána kell érdeklődni, hogy ki a szimpatikus és hiteles szakember, akiben mindketten meg tudnak bízni, több szempontból is. Mert a párkapcsolat minősége a gyerekek életét is befolyásolja, nem kicsit.



Olyan férfi is van, aki kizárólag a párja kedvéért megy el. Egész egyszerűen azért, mert szereti őt, és ha neki fontos, akkor megteszi. „Persze lehet, hogy nem lesz értelme, de legalább az asszony megnyugszik. Ha ennyi kell hozzá, akkor meg ennyi még belefér.” Ez is teljesen jó hozzáállás egy férfitól, ebben az esetben nem is szabad többet elvárni tőle, sőt, meg is lehet köszönni. Mert ilyenkor a férfi áldozatot hoz, ezt azért fontos tudni. A „terápiás” beszélgetések az ilyen pasikkal néha roppant szórakoztatóak, és legtöbbször – mivel ő szereti a nőt, hát hiszen megtette, elment, ott van – ezek is segítenek a kapcsolaton. Különösen, ha a szakember előítéletmentes, őszinte, korrekt és elég rugalmas, valamint szaktudásával megfelelően tudja irányítani a kérdéseit, és terelni a beszélgetést. Általában ezek vége is pozitív kimenetelű lesz, a párkapcsolat szempontjából.

Mi van akkor, ha viszont a férfi nem akar menni? Mert szerinte hülyeség, és a párterapeuták is mind hülyék - és már sorolja is – akár a neves pszichológusokat is. Mondván, hogy „ők is elváltak, a gyerekük is hülye, meg lehet nézni az életüket is – ők adjanak nekem tanácsot?? Na neee! Meg amúgy is, ezt nekünk kell rendbe tenni, senkinek semmi köze hozzá, és nekem ne mondja meg egy pszichológus, hogy mi a bajom, vagy mit kell csináljak.” Ismerős? Innen pedig két út van: vagy azt mondja a pasi, hogy „te mehetsz, azt csinálsz amit akarsz, csak engem hagyj békén” – ez a jobbik eset. Sajnos viszont sokan úgy reagálnak, hogy „ha elmész, te is olyan hülye leszel, mert tele beszéli mindenféle őrültségekkel a fejedet.” Ez már kemény dió, és az ilyen kapcsolatnak előbb vagy utóbb vége lehet. Az alá-fölé rendeltségi viszonyt nem mindenki bírja vagy akarja.

Miért is gondolkodik és viselkedik így egy férfi– mondhatnám hárít? Mert - tisztelet a kivételnek – a legtöbben félnek. (Aki erre a mondatra dühvel reagál, az meg pláne😊). Hiszen aki nem fél, annak nincs veszteni valója sem, mert mi lehet a legrosszabb? Az, hogy minden marad úgy, mint eddig.

Aki bármit is hárít, az mindig fél. Fél szembenézni vagy foglalkozni valamivel – persze sokszor nyomós okkal. Például attól fél, hogy megpiszkálják, hogy kiderül valami olyan, amit nem akar, hogy kiderüljön – nem feltétlenül titok, hanem lehet az régi rossz élmény vagy trauma is, ami fájdalommal járna, ha előszednék. Azt meg ugye nem akarja. (Még a végén sírna is, azt meg a legtöbb férfi el sem bírja képzelni. Pedig csak az erős férfi sír – hallottam egyszer egy bölcstől – és férfi volt:) A férfiak általában a rosszat is bezárják egy belső kis fiókjukba, és féltve őrzik, hogy azt senki ne akarja kihúzni. Egy agyturkász, vagy egy lélekturkász pláne ne. Azt gondolják, hogy jól van az ott, nem hat és nem befolyásol. Pedig de. Nagyon is. Kedves Hölgyek, erőltetni, és elítélni sem szabad a párjukat azért, mert nem akarnak elmenni önökkel. Tudomásul kell venni. Az viszont fontos, hogy Ön szabadon elmehessen, ha úgy érzi, szüksége van rá, és nem hiszem, hogy engedélyt kellene kérnie a párjától, maximum, ha sokba kerül, és túlságosan kiürítené a családi kasszát. (Bár hozzáteszem, jó befektetés!) Egyrészt inkább válasszunk egy külső szakembert, mint egy barátnőt, másrészt a jó szakember így is tud egy kapcsolaton segíteni – ha az megmenthető – azáltal, hogy a Nőnek erősödik az önbizalma, énereje, jó és pozitív irányba változik, és az energiái is átcsoportosulnak.

Ha megvan a testi, lelki és szellemi kompatibilitás, személyiség szempontjából összeillenek, ugyan azokat az értékeket követik, ugyanazt az Istent tisztelik, és mindkettő igyekszik nap mint nap ápolni a kapcsolatot, akkor nem kell szakember. Csak ennyi:)

STUMPF ZSUZSANNA

+36 70 321 8373

stumpfzsuzsanna@noiskola.com

1137 Budapest, Szent István park 2. 

Ha messze vagy, netán külföldön élsz, Skype-on is elérhető vagyok itt: biozsuzsi1

  • Grey Instagram Icon
  • Grey Facebook Icon
  • Grey YouTube Icon
  • Grey LinkedIn Icon
This site was designed with the
.com
website builder. Create your website today.
Start Now